- Palotáson fogtam, a kedvenc helyemen, nagyon sok nagy hal található itt, ezekre horgászom én is. A kérdés csak az, hogy sikerül-e fogni belőlük egyet vagy kettőt, mert ezek a halak nagyon rafináltak. Hál' Istennek ezen a csütörtöki napon sikerült. Fél 11-kor volt a kapás és 11 órakor már megfogtam a 21 kilós tükörpontyot. Tényleg borzasztó nagy élmény volt, hogy sikerült megfogni a második húsz kiló fölötti halamat, amivel megdöntöttem a saját rekordomat. Úgyhogy ezúton is köszönöm a palotási tónak, az ottaniaknak, akik mindig lehetővé teszik, hogy háborítatlanul horgászhassak ott.

- Fél órát tartott a fárasztás?

- Igen.

- Egyedül emelted ki?

- Úgy van.

- Hallottam, hogy bojli csalival horgásztál. Mi az a bojli?

- Kőkemény golyó, olyan, mint egy kő. A kis halak általában nem nagyon tudják felvenni, csak a nagyobbak. Nagyjából úgy kell elkészíteni, mint a kenyeret, a tésztáját ugyanúgy kell dagasztani, hogy megkeveredjen benne az aroma és a benne lévő lisztanyag. Utána főzni kell két percig, majd szárítani.

- Ezt a golyót húzod a horogra?

- Nem a horogra, hanem egy külön hajszálelőkén van. Nem is lehet horogra tűzni, olyan kemény. De amúgy ezt a halat nem bojlival fogtam, hanem pellettel.

- Hát az mi?

- Nagyon magas halolajtartalmú tápgranulátum, Magyarországon nem nagyon szokták alkalmazni a halak etetésére, inkább a nyugati országokban népszerű, nálunk inkább takarmánynövényeket, kukoricát, búzát használnak. Borzasztó jó csali, mert hamar kifejti a hatását, nagyon jól odacsalogatja a halakat.

- Ez a horogra megy?

- Nem, készen kapni a boltban, henger alakú csali. Ugyanúgy hajszálelőkére kerül, mint a bojli és kiöntöm gyertyával, hogy ne mozogjon a damilon, amire ráraktam, mert a furat sokkal nagyobb rajta, mint amilyen vastag a zsinór. A beöntött gyertya kitölti a rést és fixen tartja a csalit.

- És hol a horog?

- Külön. Van a főzsinór, a horog, az előke pedig úgy van megkötve, hogy a horog oldalán lejön, tehát a csali egy külön álló zsinóron van rögzítve.

- De amikor a hal rákap a csalira, akkor a horgot is bekapja...

- Be bizony.

- Akkor ez a készség speciálisan nagy halra való?

- Nem feltétlenül. A csalit a kicsik is ugyanúgy fel tudják szippantani, jönnek rá három-négykilós halak is, meg a keszegek is nagyon csipkedik a pelletet, az már nem annyira jó.

- Szóval gyakran kishalak miatt kell bevágni.

- Így van.

- Kérdezném, hogy mi volt a 21 kilós pontyban, ikra vagy tej, de hát nem tudhatod, hiszen vissza kellett ereszteni a vízbe, mert ennél a tónál a 7 kilósnál nagyobb halakat kötelező visszaengedni...

- Szerintem még semmi nem volt benne, mert régen leívtak, most kezdődik majd náluk a nagy táplálkozás, a tartalékok begyűjtése a télre, úgyhogy igazából most lenne jó októberben elmenni még egyszer, vagy kétszer, ha lesz rá idő, de szerintem már nem lesz.

- Az, hogy vissza kell tenni a vízbe egy ilyen halat, gondolom, téged már nem ráz meg, mert profi horgász vagy, a laikus furcsállja egy kicsit, hogy hát abból milyen jó halászlé lehetett volna...

- Ebből nem hiszem, hogy jó halászlé lenne, mert ezeken a nagy halakon nagyon sok a zsír. Igazán gasztronómiai élményt a 3-4 kilós halak tudnak okozni, azokból tényleg jó halászlét lehet csinálni, meg rántott pontyot. Egy ilyen fogásnak igazából sportértéke van és azért kell visszaereszteni a vízbe, hogy másoknak is hozzájussanak egy ilyen nagy hal kifogásának élményéhez. Hiszen éppen ez csábítja a tóhoz a horgászokat...

- Egyébként ha 3-4 kilósat fogsz, azt te meg is csinálod?

- Nem. Szeretem a halat nagyon, de nem szoktam elhozni a pontyot. Süllőt azt igen.

- Miért nem?

- Mert a süllővel ellentétben nem nagyon tudom megcsinálni, nincs is kedvem bíbelődni vele, meg aztán a bojlihorgászok eleve nem is hozhatnak el halat.

- Ez etikai kérdés, vagy előírás?

- Ez szabály. De aki igazán bojlizik, nem is nagyon szokott halat elvinni, nem azért horgászik, hanem hogy kifogja ezeket a nagy példányokat, utána egy fénykép erejéig "rabul ejtse", aztán visszaengedje a vízbe.

- Akkor te már megszoktad, nincs rossz érzésed, amikor visszehelyezed...?

- Ez a természetes. A búcsú persze egy kicsit fájó...

- Igen, ez látszik a fotókon is... És mióta horgászol, gyerekkorod óta?

- Gyerekkoromban horgásztam, aztán újra a sydney-i olimpia után kezdtem el megint aktívan. Mindig is szerettem horgászni, csak sokáig nem volt rá lehetőségem. Azóta, hogy Egerbe költöztem, újra gyakrabban járok, hiszen errefelé sok lehetőség van.

- A 21 kilós fogásodnak mennyire ment híre?

- Felrakták az internetre. Igazából nem nagyon szeretek vele kérkedni, de mondták, hogy ha fogok itt egy különösen nagy halat, kirakják a honlapjukra. Természetesen hozzájárultam, hiszen nagyon jó viszonyban vagyok ott mindenkivel, a tógazdával, Komáromi Tiborral is.

- Köszönjük az ismeretterjesztő információkat és gratulálunk az egyéni rekordhoz!

Forrás: www.vlv.hu

 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés